Vízmelegítők

A vízmelegítők olyan műszaki berendezések, amelyekben ivó- vagy ipari vizet melegítenek fel, vagy melegítenek és tárolnak. Ezekbe a vízmelegítő edényekbe vagy csővezetékekbe hőenergiát vezetnek be a víz felmelegítésére. A hőmérséklet általában max. 95 °C.

Vízmelegítők típusai

• Tárolós vízmelegítők
  Vízmelegítők, amelyekben a vizet a fogyasztás előtt melegítik fel, és a felhasználásig benne tárolják. Ezek leginkább nyomástartó edények, beépített fűtőrendszerrel (pl. fűtő csőkígyó vagy csőköteg, fűtőköpeny, beépített elektromos fűtés).
• Átfolyós vízmelegítők
  Olyan szerkezetek, amelyekben a vizet lényegében a fogyasztáskor, vagyis az átfolyás alatt melegítik fel. Ezek rendszerint nyomás alatt lévő tárolótér nélküli berendezések, amelyek hőcserélőként működnek.

Melegvíztárolók

Ezek fűtés nélküli tárolótartályok (melegvízedények), amelyek üzemszerűen vízmelegítővel vannak összekapcsolva. Általában nyomástartó edények, meghatározott mennyiségű melegvíz tárolására.

Bojler vagy fűtött melegvíztároló

Normál kivitelben általában 6,0 bar üzemi nyomású berendezés (a vizsgálati nyomás 10 bar). Ezen a nyomáson a vízmelegítőben lévő megengedett belső nyomást kell érteni. A bojlereket fekvő, álló vagy felfüggesztett helyzetben szerelik, 500. . 5000 I űrtartalommal. Fűtőcsöves bojlerekben a fűtőközeg egy, a bojlerben lévő csőregiszteren át áramlik
(csőkígyó), ez adja át a hőt a víznek. A csőregisztereket általában leszerelhető fedélen át ki lehet húzni. A fűtőcsöves melegvíztárolót akkor alkalmazzák, ha a fűtővíz túlnyomása (statikus nyomás + szivattyúnyomás)
2,5 bar felett van, vagy pedig a fűtőgőz túlnyomása nagyobb, mint 0,5 bar.
Kettősköpenyes bojlereknél a fűtőközeg a bojler tárolótérfogatát kívülről áramolja körül, és a hőt a belső köpenyen át adja le a víznek. A kettősköpenyű bojlerek nagy fűtőfelületük miatt akkor alkalmazhatók, ha a fűtőközegnek kicsi a hőmérséklete, pl nyitott melegvízfűtésekhez csatlakoztatott bojler. A boyler tulajdonképpen az angol „kazán” szóból ered, általában vízmelegítőkre használatos kifejezés.

Széntüzelésű fürdőkályhák

Ezek tárolós vízmelegítők, amelyeket álló kivitelben vagy falra szerelhetően készítenek, és amelyeket szilárd tüzelőanyaggal, pl. szénnel vagy fával fűtenek. Legtöbbször öntöttvas alsó részből (fűtőtér) és réz- vagy zománcozott acéllemez hengerből (víztartály) állnak. A fűtést általában a füstgázzal végzik, amely a henger belsejébe vezetett füstgázcsövön
keresztül adja le a hőjét az őt körülvevő víznek. Az olaj vagy gáztüzelésű kályhákhoz valamennyi szükséges biztonsági és szabályozóberendezést szállítja a gyártó cég, hogy eleget tegyen a magasabb komfort követelményeknek. A széntüzeléses fürdőkályhákat nyomásálló vagy nyomásmentes csatlakozással készítik. A nyomásálló túlnyomásos csatlakozású széntüzelésű fürdőkályhák a tárolókhoz vagy bojlerekhez hasonlóan csatlakoznak a hidegvízvezetékhez. A nyomásmentes széntüzelésű fürdőkályhát szabadkifolyású csapteleppel szerelik, és nyomásálló réz- vagy ólomcsővel és 1 /2 “-os sarokszeleppel csatlakoztatják
a hidegvízvezetékhez. A szabadkifolyású csaptelepet rögzített vagy tömlős tusoló csatlakozással szállítják; a tömlős tusolós kivitel esetében a melegvízvezetékbe egy légbeszívó szelepet kell szerelni,
amely megakadályozza a hengerben a vákuum keletkezését és a fogyasztói vezetékben a fürdővíz visszaszívását. A hidegvízelvétel közvetlenül a szabadkifolyású csaptelepen át történik, a meleg vizet a fürdőkályhába utánáramló hidegvíz szorítja ki és szabad kifolyással ju t a kádkifolyóba, ill.
a zuhanyba. Minden begyújtás előtt ügyelni kell arra, hogy a fürdőkályha teljesen töltött legyen, a melegvízszelep is hideg vizet ju tta t a kályhába.
A nyomásmentes fürdőkályháknál a meghibásodást leggyakrabban túlnyomás vagy vákuum okozza. A túlnyomás rendszerint behorpadt füstcsőről ismerhető fel. Ez akkor keletkezik, ha több víz áramlik be, mint amennyi a szabad túlfolyással ki tud folyni, pl. eldugult zuhanyfej, a kifolyás megakadályozása (a zuhanytömlő megtörése), a fojtótárcsa felfúrása vagy eltávolítása, vízütés stb. A vákuum a külső légnyomás következtében a henger külső köpenyének behorpadásával észlelhető. Vákuum akkor jöhet létre, ha a zuhanytömlőt az éppen leürítés alatt lévő
kádba merítik, és a légbeszívó szelep nem működik (hébérhatás).

Elektromos vízmelegítők

Gyártanak tárolós vízmelegítőket beépített elektromos fűtőtesttel, hőszigeteléssel, automatikus hőmérséklet-szabályozással. Az automatikus hőmérséklet-szabályozást a tároló vízének hőmérséklete által vezérelt
hőérzékelő végzi, ami egy higany kapcsolócsövet (kapcsolóbillentyűt) mozgat. Ennek hatására az áram be- vagy kikapcsol. Elektromos vízmelegítők normál kivitelben rendszerint olyan elektromos patronnal vannak ellátva, amely hatórás felfűtési idővel működik. így pl. egy 100 l-es elektromos vízmelegítő rendszerint 1,5… 1,7 kW teljesítményű fűtőbetéttel készül (ez a csatlakoztatási érték). Az elektromos művek, valamint a csatlakoztatásért felelős szerelővállalat engedélyével lehet hosszabb vagy rövidebb felfűtési idejű elektromos fűtőbetétet beépíteni. A kis tárolókapacitású elektromos melegvíztárolók rendszerint nyomásmentes csatlakozással, 5 vagy 10 l-es űrtartalommal készülnek, és mosdó fölé vagy mosdó alá lehet szerelni. Ezek általában rövid felfűtési idejű berendezések, elektromos fűtőtestjük teljesítménye 1,2… 2 kW. A nagyobb elektromos vízmelegítőket 30, 50, 80, 100, 120, 150 I űrtartalommal túlnyomásos kivitelben készítik, normál kivitelben 6 bar üzemi nyomásra. A kis (konyhai vagy kézmosó) melegvíztárolók mindig nappali árammal működnek, míg
a nagyobb elektromos tárolóknál a vizet főként az olcsóbb éjszakai árammal fűtik.

Átfolyós elektromos vízmelegítők

Az átfolyós elektromos vízmelegítőket viszonylag ritkán alkalmazzák, miután nagyobb vízmennyiségekhez nagy elektromos igényük van. Az elektromos tárolókályhával fűtött lakásokba gyakran építenek be átfolyós elektromos vízmelegítőket, mert főként az éjszakai árammal működtetett nagy teljesítményű elektromos hőtárolós kályhák mellett napközben van szabad elektromos teljesítmény. Példa: Egy fürdőkádat 10 perc alatt (600 s) 120 I 35 °C hőmérsékletű vízzel kell megtölteni; a hideg víz belépő hőmérsékletét 10 °C-nak vesszük.

Gáztüzelésű vízmelegítők

A meleg víz előállításához szükséges hőmennyiséget gáz égetésével állítják elő. Gáztüzelésű melegvíztároló: Ezeket általában 120…300 I űrtartalommal gyártják. A tárolók túlnyomásos vagy nyomásmentes kivitelűek lehetnek. A megbízható üzemet automatikus hőmérsékletszabályozó biztosítja. A túlnyomásos csatlakozást a hidegvízvezetékhez kötik. A felfűtési idő, a mérettől függően, 50.. .75 min. A rövidebb felfűtési idő, továbbá a nappali és éjszakai órákban azonos gázfogyasztási ár miatt meg kell fontolni a gázfűtésű melegvíztárolók alkalmazását az elektromos tárolókkal szemben. Átfolyós vízmelegítő: Ezeket vagy túlnyomásos (gázos vízmelegítő), vagy nyomásmentes (gázos fürdőszobakályha) kivitelben gyártják. Az átfolyós gázos vízmelegítők méretét a kW-ban kifejezett teljesítményük alapján határozzák meg (= vízátáramlás x hőmérséklet-emelkedés). A háztartásban a következő teljesítményű átfolyós vízmelegítőket alkalmazzák: A zavartalan működés szempontjából fontos, hogy a hálózati víz nyomása elegendő legyen;
általában 1,2 bar szükséges. A helyi melegvíz-előállításnál előnyös az átfolyásos vízmelegítő, mert az üzemeltetés időtartama nincs korlátozva, míg a szokásos méretű elektromos hőtárolós vízmelegítőknél ezt az űrtartalom behatárolja.

Tűzhelypatkó

Gyakran alkalmaznak nagyobb konyhai létesítményeknél, pl. éttermekben, pályaudvarokon stb. a tűzhelyekben fűtőpatkót. Fürdőkhöz vagy mosogatókhoz a főzési időn kívül csak korlátozottan áll rendelkezésre
melegvíz, mert a tűzhelypatkó által előállított melegvizet általában a konyhai munkákhoz már felhasználják. A tűzhelypatkóval megoldott tárolós melegvíztermelő lehet túlnyomásos vagy nyomásmentes kivitelű; fontos azonban, hogy a tűzhely fő fűtőpatkójában lévő víztartalomhoz
és a bojler csőregiszteréhez a szükséges biztonságtechnikai berendezéseket felszereljék (hőtágulási edény vagy biztonsági szelep).